A 21. században a legtöbb közéleti vitát online folytatják, és a nagyobb online platformok és cégek felhasználói száma és gazdasági hatalma - beleértve a képességet a közvélemény alakítására is - példa nélküli a médiatörténelemben. Koltay András tanulmányában azt vizsgálja, hogy ezek a kapuőrökként működő platformok hogyan befolyásolják a nyilvános diskurzust, és mit jelent ez az alkotmányosan védett jogaink, mint például a szólásszabadság szempontjából.

Miközben inkább a média által közvetített tartalomra koncentrálunk, maga a média lassan és észrevétlenül átalakítja társadalmi normáinkat, értékeinket, együttélési szabályainkat és ügyeink kezelésének módját. Az online kommunikáció nem csak a kommunikáció tartalmán, hanem a kommunikáció módszerein, felépítésén és architektúráján keresztül is befolyásolja a közszférát. A mindennapi életet új online szolgáltatások (mint például a közösségi média és a keresőmotorok) változtatják meg, és ez hatással van a közbeszédre is.

A tartalmat előállító és közvetítő szolgáltatások, például az internetszolgáltatók, a keresőmotorok, a videómegosztó és a közösségi média platformjai kapuőrként működnek. Fokozott befolyásuk a nyilvános szféra működésében aggasztó jelenségekhez vezet: egyes tartalmakat a nyilvánosság számára elérhetetlenné tehetnek, akadályokat gördíthetnek bizonyos tartalomhoz való hozzáférés elé, míg másokat előtérbe tolhatnak. Ahogy a közszféra domináns szereplőivé válnak, az adatvédelem, a magánélet, a becsületsértés és a gyűlöletbeszéd meglévő jogi keretei megkérdőjeleződnek.

Míg a kormányok megpróbálják rákényszeríteni a platformszolgáltatókat bizonyos tartalmak eltávolítására, a platformszolgáltatókra bízzák, hogy megítéljék a tartalom jogi státusát, ami a bíróságok törvények alkalmazására vonatkozó monopóliumának „kiszervezését” eredményezi. Az online platformszolgáltatók felügyelik és szabályozzák a tartalmat: pszeudo-jogi rendszert vezetnek be saját szabályokkal, esetjoggal, szankciókkal - mindezt egy magántulajdonban lévő virtuális térben. Következésképpen a nemzetállamok tehetetlenül figyelik jogrendszerük és a demokratikus nyilvánosságot védő alkotmányos garanciáik erodálódását, miközben az ellenőrzési feladatok fontos részeit a technikai óriásoknak delegálják.

Ez paradigmaváltáshoz vezet a szólásszabadság alkotmányos védelmében és a kormány szerepében a demokratikus közszféra fenntartásában és megőrzésében. A szólásszabadság korlátozásának új módjai jelennek meg, akár a hagyományos jogi doktrínák új körülmények között történő alkalmazásával, akár az online kapuőrökön keresztül, amelyek korlátozzák a felhasználók szólásszabadságát és az információkhoz való hozzáférés jogát.

Azonban ez a probléma nem teljesen új keletű: Jürgen Habermas már az 1960-as években figyelmeztetett a társadalmi nyilvánosság végére, mivel a közéleti vitákat megakadályozza az üzleties és fogyasztói szemléletű tömegkommunikácó. Mindazonáltal kérdéses, hogy a régi alapjogi kereteken belül kezelhető-e a szólásszabadság magánszereplők általi korlátozása. Ahogy a „szabályozás” jelentése rugalmassá válik, és mind a kormány szabályozza a kapuőröket és azok felhasználóit, mind a kapuőrök is fellépnek, mint szabályozók saját, tartalomra vonatkozó szabályokkal, jogrendszerünknek meg kell birkóznia a szabályozás kettősségével.

Szerző: Koltay András

https://ajtk.hu/en/research/in-focus/online-2020-1-in-focus-tech-companies-the-new-sovereigns