Napjaink legvitatottabb technológiája az arcfelismerés, amely az élet egyre több területét könnyíti meg, mégis egyre több szakértő és törvényhozó kardoskodik a korlátozása vagy egyenesen a betiltása mellett, ami több helyen már meg is történt.

Az egyik oldalról az arcfelismerés kényelmi szolgáltatás, automatizálhat bizonyos feladatokat, illetve a jobb közbiztonsághoz is hozzájárulhat. A másik oldalról viszont adatvédelmi, személyiségi jogi és esélyegyenlőségi aggályokat is felvet, és hatékony eszköz lehet a tömeges megfigyelésre törekvő államok kezében.
Ezek az alkalmazások a fertőzöttek kontaktkutatásában is segítenének. Biztonsági kamerák felvételein azonosítani tudnák azokat a nyilvános helyen felbukkant embereket, akik később fertőzöttnek bizonyultak, illetve azokat is, akik rajtuk kívül a videókon szerepelnek. Így mindenki értesíthető lenne, akit az igazolt fertőzöttek potenciálisan megfertőztek – ez adatvédelmi szempontból szintén aggályos lehet, mert a kontaktkuktató appok általában önkéntes alapon működnek, de azt értelemszerűen macerás lenne előre megkérdezni az emberektől, hogy beleegyeznek-e abba, hogy azonosítsák őket egy biztonsági kamera felvételén.
A nagy techcégek, mivel egyre inkább elkerülhetetlennek látják a tevékenységüket húsba vágóan érintő adatvédelmi szabályozást, önszabályozással mennének elébe a dolognak.
Az arcfelismerős kamerákkal a kormányok feltűnésmentesen, az illetők tudta nélkül azonosíthatnak például békés tüntetőket vagy ellenzéki megmozdulások résztvevőit. Egyéni szinten, zaklatók eszközeként is újfajta visszaéléseknek adhat teret a technológia.
Gyakran felmerülő kritika, hogy más hasonló technológiákkal szemben az arcunk biometrikus adatait sokkal könnyebb begyűjteni, mert nincs szükség hozzá fizikai kontaktusra, és nehezebb elrejteni, így nagyobb eséllyel kivitelezhető tudtunk és beleegyezésünk nélkül.
Az Egyesült Államokban jelenleg semmilyen szövetségi törvény nem szabályozza az arcfelismerést, de az elmúlt egy évben több amerikai nagyváros is saját jogon tiltotta be vagy függesztette fel az arcfelismerő technológiák használatát közterületeken.
A tiltás vagy a túl szigorú szabályozás ellenzői viszont egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy milyen hasznos eszköznek bizonyult az arcfelismerés a bűnüldözésben és a közbiztonság fenntartásában; másrészt azzal érvelnek, hogy ha a jog gúzsba köti az innovációt, akkor nem is lesz lehetőség a technológia tökéletesítéséhez, így éppen az arcfelismerés ellen felhozott fő technológiai korlátokat, a pontatlanságot és a torzítást lesz nehezebb kiküszöbölni.
Az Unió mindenesetre aktívan foglalkozik a kérdéssel. Wojciech Wiewiórowski, a decemberben kinevezett uniós adatvédelmi biztos októberben, még helyettes biztosként meglehetősen szkeptikusan írt az arcfelismerő technológiák szükségességéről, és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tavaly novemberi jelentése is a technológia és az alapvető jogok ütközésére hívta fel a figyelmet. Az arcfelismerés betiltása nem jó irány a modern tömeges megfigyelés elleni fellépésben, mert nem a lényegre koncentrál, hanem kipécéz egyetlen azonosítási módszert. Manapság a hirdetések minél pontosabb személyre szabására törekvő cégektől az állampolgáraikat kontroll alatt tartani igyekvő totalitárius államokig minden megfigyelést végző szereplőnek egész sor módszer áll rendelkezésére az azonosításunkra. Ki lehet venni ebből az egyenletből az arcfelismerést, de ez a végeredményen érdemben nem változtat. A tömeges azonosításunkra, a rólunk begyűjtött különféle adatok összekapcsolására, illetve az ezen alapuló megkülönböztetésünkre épülő megfigyelési gépezetet egyben kellene kezelni, és rendszerszintű szabályokat hozni, nem egy-egy elemen rugózni.


Szerző: Bolcsó Dániel

https://index.hu/techtud/2020/06/15/arcfelismeres_rendorok_bunuldozes_rasszizmus_george_floyd_tuntetesek_koronavirus_jarvany/